A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából, a trianoni békediktátum 103. évfordulóján tartottunk személyes hangvételű megemlékezést a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban. A „személyes” jelző különös lehet, hiszen a most élők között már senki sincs, aki tanúja volt a világégésnek és azt követően a történelmi Magyarország felbomlásának és felbontásának. Mégis, az utódok – családtörténetük felkutatása és bemutatása révén – most egyénivé, valóságossá tették milyen fájdalmat jelentett a szétszakítottság, hogyan lehetett élni akarással, szorgalommal mégis, „csak azért is” gyógyítani a sebeket, s fiatalként akár különböző nemzetekhez, helyekhez kötődve, országokat, kontinenseket és történelmi korszakokat is átívelően élhet lélekben és alkotó erővel valóságosan a magyarság.
A „Bennünk élő Magyarországot” szólaltatták meg a diákok közül Csontos Dóra (11.B), Nagy Izabella (11.B), Sallai Lilla (11.D), Mező Dorottya (11.D), Kovács László Mátyás (10.B), Szakács Szabolcs (10.B), Ahunanya C. Emma (10.B). Írását küldte be idén Váczi Eszter (11.B) és Simkó Boglárka (11.D).
Szilasi Larion egyetemi hallgató valamint Hrotkó Anna tanárnő, a Felvidék 1947 Egyesület titkára is megszólalt az eseményen, a témával kapcsolatos irodalmi, színházi aktualitásokról pedig Huszárné Kádár Ibolya igazgatónő beszélt a jelenlévőknek.
Hollandiából jelentkezett videóüzenettel Nagy Evelin egykori tanulónk, akinek írása a középiskolások kategóriájában I. díjat nyert a “Mit jelent nekem Trianon?” c. megyei pályázaton 2020-ban. Írását Juhász Gyula soraival zárta: „Nem kell beszélni róla sohasem,/ De mindig, mindig gondoljunk reá…”. Iskolánkban most nem csak gondoltunk, hanem beszélni is tudtunk róla méltósággal, az Életet akaró, mindig feltámadó szeretet jegyében.
Dr. Szilágyi László kutatótanár, iskolapszichológus